INTERJÚ A CIVIL RÁDIÓBAN – I.

2016. május 30-án Tóth Mónika szerkesztő asszony a Civil Rádióban riportot csinált velem.

Sok minden előkerült – a képzés jelenlegi helyzete, hogyan reagál erre és mit kínál megoldásul a BrainyCut, a csapdák, amiben a fodrászok vannak, és a jelenlegi “megmondó emberek”, “véleményvezérek”, “ikonok” hozzállása a dolgokhoz.

Az interjú végén abban maradtunk, hogy mivel vannak érdekes szálak, amiket időhiány miatt nem sikerült kibontani, Tóth Mónika visszahív a Civil Rádió stúdiójába, a beszélgetés folytatására.

Halgassátok meg, mindenképpen érdemes. Képet kaptok a BrainyCut filozófiájájáról, és a hajvágás jövőjéről.

EGY SZAKMAI RIPORT MARGÓJÁRA

Április végén a fodraszinfo.com-on megjelent egy remek interjú a tanulóképzésről, Kökény Ferenc Aranykoszorús fodrászmesterrel.
A mester életútja és munkássága lenyűgözö, a BrainyCut is mélységes tisztelettel hajt fejet ezelőtt.

Ugyanakkor vannak a mesternek olyan megállapításai, amikkel nagyon nem értek egyet, mi több, pont az ellenkezőjét vallom – illetve valljuk, hiszen a teljes BrainyCut csapat nevében írok.
Gondolataimat mindig az idézetek alatt olvashatjátok.

Kökény Ferenc az alábbiakat mondja:

Nyílt “titok”, hogy a hazai fodrászképzés rossz, sőt a változtatások óta még rosszabb lett.
De a probléma szerintem szélesebb, mint ahogy azt a mester beállítja. Tapasztalataink szerint sajnos a NEM maszek, és a NEM alapítványi iskolákban végző fodrászok túlnyomó többsége sem tud pályakezdőként önállóan dolgozni.
Szerintünk ez azért van, mert nem kapnak megfelelő képzést. Nincs egységes szakmai nyelvezet, képzési módszertan és anyag, és nincs egységes követelmény sem.

A riportból nem kapunk választ arra, hogy ha a tanulók értékelhetetlen teljesítménye nem az oktató hibája, akkor kié?
Más iskolákban, ha nagyon rosszul teljesítenek a diákok, akkor megbuktatják, nem pedig vizsgázni küldik őket. Ám ha nagyon sok a bukás, akkor bizony a tanárt is előveszik. Mert ott valami nem stimmel.
A fodrászok esetében sajnos – legyenek bármilyen szorgalmasak, jók a tanulók – éppen a képzés hiányosságai miatt nem indulhatnak olyan magabiztos, önbizalmat adó tudással, hogy ne kellene összeszorult gyomorral várniuk, hogy “mit is kér majd a vendég?”

Nézzük a mester következő mondatait:

Milyen érdekes! Itt, a BrainyCut szakmai blogon, a 2015. júliusi bejegyzésemben (címe: “IGENIS TANULHATÓ!”) éppen ezzel a kérdéssel foglalkoztam. Olvassátok el, nagyon is idevág.
Az említett bejegyzés címe is elárulja, hogy pont ellenkező véleményen vagyok, mint a mester.

Kökény mester szakmai alázatot vár a tanulóktól, a fodrászoktól. Ez abban nyilvánul meg (szerinte), hogy részt kell venni tanfolyamokon, képzéseken, mert ez “gyakorlati szakma, nem tudja mindenki jól átadni”. Fontos tudni, hogy ez a szemlélet nem Kökény mester egyéni álláspontja, hanem a szakmában átalánosan elfogadott nézet – lásd megint a 2015. júliusi bejegyzést.
Általánosan elfogadott nézet egy olyan szakmában, ahol az alapképzés a tanulóknak 4-700 ezer forintjába is belekerülhet!…
Én azt gondolom, hogy igenis annak lenne a kötelessége tisztességesen megtanítani a szakmát, aki a képzésért megkapta a díjat, vagy a fizetését.

Eszerint a régóta berögződött – a képzési rendszert és az oktatókat “felmentő” – vélemény szerint (amivel mélységesen nem értek egyet), aki TÉNYLEG fodrász akar lenni, az járjon még – további súlyos pénzekért – tanfolyamokra, képzésekre, hogy elsajátítsa szakmát.
Szerintem ez nem szakmai alázat, hanem az elkötelezettek kifosztása.
A szakmai tudás nem lehet “alázat” kérdése.
Az alázat elvárása helyett érdekes, tartalmas, a hallgatók kreativitását felszínre hozó, hasznos oktatás kellene. Az érdeklődést kell felkelteni, és ami ezzel együtt jár: a tanulók kérdéseire pedig értelmes, logikus, védhető válaszokat kell tudni adni.
Ha mindez nincs meg, miért lenne alázatos a diák?

Azt gondolom, hogy

-

amíg a szakmában nincs egységes szakmai nyelvezet,

-

amíg a szakmának nincs egy egységes, logikusan felépített alap ismeret-anyaga,

-

amíg a szakmában a “miért?”-ekre az a válasz, hogy “mert így szoktuk”,

-

amíg az oktatási elv a “nézd és csináld szorgalmasan ugyanígy” (lásd: “szabásminták” sulykolása),

-

amíg olyan szakmáról van szó, ahol a képzés lényegi tartalma legalább 30 éve nem újult meg,

addig nincs mit csodálkozni azon, hogy kevesen maradnak meg a pályán.

Az előbb leírt helyzet a 21. században elfogadhatatlan.

A mester az interjúban kesereg, kritizálja a jelent, de nem ad előre mutató megoldást. (Mint ahogy rajta kívül senki más sem a szakmában – amennyire én tudom.)

Mi, “BrainyCut-osok” hosszú évek óta mondjuk a magunkét:

-

a szakmai tudás azt jelenti, hogy bármely frizurát önállóan el tudsz készíteni

-

minden frizurát a vendégedre tudsz igazítani

-

a bemutatókra nem azért kell járni, hogy megtudd a frizura vágását, hanem hogy elleshesd az egyedi technikákat, megoldásokat

-

önbizalmat, magabiztosságot csak a biztos tudásod adhat.

Mi EZT a – 21. században elvárt – tudást nyújtjuk.

Évek alatt bebizonyítottuk, hogy A HAJVÁGÁS – minden frizurára érvényesen – IGENIS MEGTANULHATÓ ÉS MEGTANÍTHATÓ.
Méghozzá nem 10 év alatt, hanem kellő szorgalommal akár néhány hónap alatt is.
Ez pedig nagyon nagy segítség mindazoknak, akik szeretnének ebben a szakmában jók lenni, vagy éppen az 5 – 10 éves “gyakorolj még, majd csak ráérzel” periódusban vannak.

Éppen ezért jött létre a BrainyCut.

Kökény Ferenccel a teljes interjú itt olvasható.

HURRÁ! MÁSOLNAK MINKET!

A BrainyCut rendszer megalkotásával sok új szó, szakmai kifejezés születése is együtt járt.
Ilyenek például a “tudatos hajvágás”, a “hajvágás geometriai elemei”, a frizurák részenkénti elemzése, a minden frizurában meglévő összetevők felismerése és megtanítása, a frizurák részekre bontása és részekből való összerakása.
És persze sok más, konkrét szakkifejezés. “Fej síkja”, “vonalhoz mérő vágás”, “kiemelési vezérirány” – sorolhatnám sokáig.
Ezeket pedig előszeretettel nyúlják le egyesek.

Régebben írtam már egy blogot “Divat lett a plágium?” címmel.
Ebben arra kértem a kedves lopkodókat, hogy szíveskedjenek nem megtéveszteni azokat az érdeklődő fodrászokat, akik nyitottak az újra, és esetleg egy-egy ellopott hívó szó miatt mennek el az adott képzésre. Ahol persze nem kapják meg azt, amit szerettek volna, mert ezek a jól csengő kifejezések a tényleges tartalom hiányában mit sem érnek.
A tényleges tartalomról pedig fogalmuk sem lehet a tolvajoknak, hiszen arra nem vették a fáradságot, hogy eljöjjenek a képzésünkre, és meghallgassák, mit is jelentenek ezek az új kifejezések.

Egy idő óta megszaporodtak a képzések, ahol “tudatos hajvágást” tanítanak.

Nemrég találkoztam egy Magyarországon mértékadónak számító képzési stúdió leírásával. Ők a frizurák alkotó elemekből való összerakását ígérik

Egyfelől továbbra is sajnálom azokat a fodrászokat, akiket ilyennekkel tévesztenek meg, másfelől viszont örülök.
Örülök azért, mert ha másolnak minket, az azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinálunk.

Mindig az van elöl, akit követnek… a másolók csak utánzók lehetnek.

Ami a jelenlegi “hozzánk-állást” nagyon jellemzi: A BrainyCut világújdonság, teljesen máshogy, sokkal jobban és korszerűbben közelít a hajvágáshoz és annak tanításához is, mint bármely más oktató rendszer a világon. Magyarországon született. Mégis, a magukat bizonyára mértékadónak tartó, saját mondásuk szerint a szakmát felemelni kívánó személyek, oktató műhelyek, vagy akár szakmai fórumok, weboldalak, egyéb médiumok közül csak kevés vette a fáradságot, hogy bepillantson a rendszerünkbe.
A nyomasztóan nagy többségnek elég a kifejezéseink használata, a jelentésük ismerete nélkül.
Nem kívánnak meggyőződni arról, hogy valóban milyen forradalmi a rendszerünk.
Persze ehhez tanulniuk kellene, elfogadni, hogy máshogy is lehet gondolkodni a hajvágásról, mint ahogy ők, esetleg másnak is lehetnek jó, és a köz javára hasznos gondoltai…

Igaz, a paradigmaváltáshoz bátorság kell.
És az önös érdekek feladása – legalább részben. A köz, a szakma szolgálatának érdekében.
Másoljanak hát, csak nyugodtan. Mindig előbbre fogunk járni.

BEMUTATÓK, KÉPZÉSEK

Fodrász ismerőseim többsége egybehangzóan mondja, hogy nem elégedettek a bemutatókkal, képzésekkel.
Első sorban azért nem, mert nagyon kevés hasznosítható ismerettel gazdagodnak, amit a gyakorlatban, a szalonban is lehet használni.

Mi lehet ennek az oka?
1. Nem jók a bemutató fodrászok?
Persze vannak kirívó negatív példák, de azt gondolom, sokkal több pozitív példa van. Szóval ez nem.
2. Akkor talán nem magyarázzák el rendesen, hogy mit csinálnak?
Ezt sok fodrász ismerősöm panaszolja. Én is tapasztaltam ezt.
Azt is tudom, hogy elismert bemutató-oktató fodrásszá lehet válni csak azzal, ha az illető képes munka közben folyamatosan beszélni arról, hogy mit csinál. Az más kérdés, hogy a hallgatóság mennyit tud ebből tanulni.

Mivel nincs egységes nyelvezet, minden bemutató fodrász a maga módján mondja el, mit csinál. Sajnos ez olyan a közönség nagy többségének, mintha ismeretlen idegen nyelven beszélnének hozzá.
Mégis, én azt gondolom (megkockáztatva, hogy egyesek számára ez kicsit bántó lesz), hogy a bemutatók “hasznossága” nem az oktató / bemutató fodrászok “feljavulásán” múlik. Hiszen tény, hogy nagy többségük remekül dolgozik.

Kicsit elkanyarodva a hajvágástól:
Hiába tart egy matektanár kiváló órát a szorzásról olyanoknak, akiknek az összeadást sem tanították még meg. Az előadás nem lehet sikeres.
Viszont akik ÉRTIK az alapokat, azoknak akár egy szó elhangzása nélkül is lehet érdekeset mutatni.
De csak azoknak, akik ÉRTIK a táblára írtakat. Akik NEM CSAK NÉZIK, hogy a professzor keze milyen szélsebesen rajzol különféle jelképeket, képleteket.

Valahol olvastam, hogy nem igazán okos ember az, aki sokszor ismétli meg ugyanazt, ami már elsőre sem hozott eredményt, és azt várja, hogy egyszer csak majd jó lesz.
Nem egy ismerősömnek mondtam már: “Elmehetsz te még sok-sok bemutatóra, rászánhatsz sok időt és pénzt – hiába lesz. Addig nem lesz értelme, és soha nem leszel elégedett, amíg nem ÉRTED, hogy mi történik”.

Vissza a hajvágáshoz, egy életből vett példa: Akik értik, hogy mi és miért történik, azoknak hiába mondja a bemutató fodrász, hogy “előre hosszabbodót vágtam, a fej formáját követve”. Tudják, hogy ez csacsiság, mégsem zavarja őket. Azért nem, mert a szövegtől függetlenül értik, így aztán alkalmazni is képesek a látottakat. Persze, ha van mit…

A fent leírtakat sok BrainyCut-hallgatónk igazolta vissza.
Elmondták, hogy milyen jó érteni és látni, hogy mitől lesz olyan remek egy-egy frizura.
És ha nem sikerül (bizony erre is van példa), akkor nemcsak azt látják, hogy a frizura “valahogy nem OK”, hanem pontosan tudják azt is, hogy a bemutató fodrász hol rontotta el a vágást.
Nekik már hasznosak a bemutatók! Még azok is, ahol esetleg “porszem csúszik a gépezetbe”…

SZEMÉLYRE SZABÁS

Amikor frizura fotókat nézegetek (különösen az élő bemutatókon készített frizurák többségére igaz ez) nagyon sokszor azt látom, hogy a remek technikával, gondosan és precízen (feltehetően magabiztos tudással) elkészített frizura egyáltalán nem illik a modell arcához, fejformájához.
Nem csak Magyarországra, de a világ vezető műhelyeire is érvényes ez.
Nem tudom, találkoztatok-e már ezzel a jelenséggel, vagy CSAK a frizura nagyszerűségére szoktatok-e figyelni?

És ha az archoz illeszkedik is a frizura, a modell komplett alakjához nagyon sokszor vajmi kevéssé.

Mindezt én elsősorban arra vezetem vissza, hogy jelenleg még általános hajvágás tanítási “módszer” a frizura másolással történő tanítás.
Ennek filozófiája röviden: 1. nézd hogy csinálom, 2. jegyezd meg, 3. csináld ugyanúgy, akkor 4. ugyanolyan lesz.
Túl azon, hogy egyszeri “megnézésből” szerintem képtelenség megjegyezni egy frizura vágását, ennek a filozófiának az is a hátulütője, hogy a “siker” ennél a módszernél az, hogy a frizura tényleg “ugyanolyan”.
Csakhogy a vendég meg egész más.
Ezért van ott a remek frizura, ami nem passzol a vendéghez, nem passzol a modellhez.

Nem tudom, hogy a bemutatókra történő modell választás hogy zajlik, de az eredmény számomra azt mutatja, hogy a bemutató fodrászok többsége valószínűleg előre elhatározta, hogy mit fog vágni (amit nagyon tud, amiben magabiztos), és ehhez keres “hajat”, és nem pedig modellt.
Eredmény: a legritkább esetben fog olyan modellt találni, akihez tényleg illeni fog a frizura, amit a bemutatóra kitalált.

Én azt gondolom, hogy hiába gondolja bárki magát szuper profinak, ha egy adott (“ugyanolyan”) frizurát nem tud a vendéghez illőre módosítani.
Ennek persze több oka is lehet: Nem tudja igazán, hogy tényleg mi állna jól a vendégnek az adott frizurán belül. Vagy nem tudja ugyanannak a frizurának végtelen sok variációját elkészíteni stb.
Ilyenkor a legremekebb, akár versenyen helyezést is érő frizura is lehet rossz – mert nem illik a vendéghez.

Ha valaha is zsűriznék egy versenyen, biztos, hogy számomra az egyik legfőbb szempont lenne, hogy a frizura illik-e a modellhez?
Mert ha nem, a munka – még ha mégoly briliáns is – öncélú.

A BrainyCut – mindezek miatt – tulajdonképpen ketté választja a személyre szabást.

Hajvágás szempontjából az arcot és a fejformát tartja legfontosabbnak.
Megtanít arra, hogy – kerülve a bemagolandó szabályokat! -, hogyan lehet kiemelni egy-egy arc előnyeit, és hogyan lehet a figyelmet elterelni ugyanazon arc esetleges hátrányairó.

De nem áll meg itt. Foglalkozik a teljes emberrel is.
A vadonatúj gondolkodásmód lehetőséget ad arra is, hogy a fodrász kellően átgondolt, a TELJES vendéghez VALÓBAN illő frizurát tudjon ajánlani – na és persze el is tudja készíteni azt.

JAJ, MIT KÉR AZ ÚJ VENDÉG?…

Az elmúlt 4 – 5 évben sok fodrásszal volt és van lehetőségem beszélni. Többségük a hallgatónk volt, vagy most is az.
Sokan vannak a viszonylag kezdők, de meglepően sok közöttük a mesterfodrász, sőt oktató, mi több, vizsgáztató fodrász is.
Rengetegszer hallottam, hogy a fodrászok egyik legnagyobb problémája – különösen a pályafutás kezdetén (érts ezalatt akár 8 – 10 évet is!) -, hogy ha új vendég jelenik meg, akkor összeszorul a gyomor: “jaj! mit fog kérni?…”
Annyira gyakori volt ez az észrevétel, hogy magát a dolgot el is neveztük “remegő fodrász” jelenségnek.

De mitől is van ez? Hogy fordulhat elő végzett fodrászok esetében?
A válasz – és persze a megoldás is – megint csak a képzésben keresendő.

A probléma oka (szerintem) az a megcsontosodott, berögzült felfogás és gyakorlat, hogy hajvágást úgy lehet (és kell!) tanítani, hogy bele kell sulykolni a diákba 1, 2, 12, akárhány “szabásmintát”, azaz KONKRÉT FRIZURA készítési mozdulatsorokat.
A továbbképzéseken is ez a módi: konkrét frizurák elkészítését mutatják meg, a néző pedig jegyezze meg, menjen haza, és próbálja meg leutánozni.
A képlet egyszerű: mozdulatról-mozdulatra utánozd le a mestert – akkor a végén ugyanaz kerekedik ki neked is, mint neki.

Ez a szemlélet azt sugallja, hogy az a jó fodrász, aki minél több ilyen &x34;szabásmintát&x34; tud, hiszen annál nagyobb lehetőség-tárból tud válogatni, amikor a vendég a keze alá kerül. Emiatt aztán jó sok pénzt el lehet kérni egy-egy &x34;szabásmintáért&x34;.
Ja, hogy a vendég nem olyan, mint a mester modellje? Hogy a PONT OLYAN frizura csak a legritkább esetben illik az aktuális vendéghez? Ezzel nem tudnak mit kezdeni.

Arról már nem is beszélek – egy külön posztot is megér -, hogy: és akkor hol van a kreativitás?
A művészet, az alkotás előjog?
A frizura kitalálók, a “trend csinálók” előjoga? NEM, NEM, NEM. De erről majd máskor.
Visszatérve: a “remegő fodrász” jelenség meg akkor jön elő, amikor a vendég olyat kér, ami egyáltalán nincs a repertoárban. Mondjuk egy 13-dik “szabásmintát”. No, akkor csőstül jön a baj!
“Megoldásként” pedig indul a “faragás”: azaz addig vág a fodrász, amíg a forma “olyasmi” nem lesz. Aztán jöhet a frizura “belövés” a végső styling-al. A cél egyértelmű: legalább amíg ki nem megy az ajtón a vendég, úgy nézzen ki, mintha… Ismerős?…

A jó hír, hogy a megoldás is a képzésben van.
A leghatározottabb véleményem, hogy el kell felejteni a frizurák lemásoltatásával történő képzést. Eljárt felette az idő. “Érdemei elismerése mellett” “nyugdíjba kell küldeni”.
Annál is inkább, mert itt van helyette az új: a vágások logikáján, a “mi történik, ha ezt vagy azt csinálom?” kérdésekre tényleges és geometriailag is bizonyítható válaszokat adó Rendszer.
Ami elmondja (és meg is indokolja!), hogy mit csinálj, ha ezt vagy azt az eredményt szeretnéd elérni. Ami a hajvágás lényegét, az elemi összetevőit tanítja, amivel a fodrász azután kedve és tehetsége szerint “gazdálkodhat”.

Egy példával élve: a Rendszer nem azt mondja, hogy
“jegyezd meg: a 2 + 3 = 5!”
Aztán külön, hogy “jegyezd meg: a 128 + 513 = 641!”
Aztán külön, hogy “jegyezd meg: az 55 + 16 = 71!”
(Sorolhatnám, ugye érted? Ezek a “szabásminták”.)

Ehelyett ÖSSZEADNI TANÍT MEG! Bármilyen számot, bármilyen számmal. Így azután ha új számokat kell összeadni (értsd: itt az új trend!) – az is gond nélkül megy. Mert megtanultad a lényeget, a dolog logikáját.

És akkor egycsapásra megszűnik a “remegő fodrász” jelenség.
Mert bármilyen frizurát le tudsz vágni, anélkül, hogy előtte valaki megmutatná, hogy hogyan is kell.
Szerintem ez a hajvágás oktatás jövője. Illetve Magyarországon – néhányotoknak – már a jelene is!

ARCFORMA BESOROLÁSOK

Volt-e már problémátok abból, hogy egy bemutatón a fodrász – saját indoklása szerint – azért vágott ilyen vagy olyan frizurát, mert SZERINTE a modell arcformája mondjuk téglalap, vagy háromszög vagy gyémánt (vagy bármi más), és ahhoz az arcformához – a “szabály” szerint – ilyen vagy amolyan frizurát KELL csinálni?
Közben meg ti egyáltalán nem olyannak láttátok az arcformát, mint amilyennek ő, a bemutató fodrász látta?

Az élő előadásokon mindig eljátszottuk azt, hogy 6 vagy 7 különböző arcforma típushoz tartozó fotót mutattam (a forrás az internet volt), és a fotókat össze kellett párosítani a szerző szerinti arcforma elnevezésekkel. (Ezt a feladatot a videó leckékbe is átemeltem.)
Az eredmény mindig megdöbbentő volt: a 15 – 25 résztvevő közül a legritkább esetben sikerült egynek kettőnek eltalálni, hogy melyik képhez melyik arcforma típus tartozik.
Néha “össze is vesztek” a hallgatók, és nagyon sokszor volt felhördülés, amikor kiderült, hogy egy adott arcot az internetes “szerző” milyen formának látott.
Mindez meggyőzött arról, hogy az a szemlélet, miszerint az arcformák besorolhatóak 5- , 6-, 10 vagy akárhány “arcforma típusba”, és a tipizálás után “recept” szerűen megmondható, hogy ha ilyen vagy olyan az arcforma, akkor ahhoz ez vagy az a frizura, hajvágási megoldás illik – EGYÁLTALÁN NEM MŰKÖDIK.

A BrainyCut mindezek miatt elveti az arcforma besorolásokat, és teljesen új szemszögből közelíti a kérdést.
Sokkal nagyobb szabadságot hagy a fodrásznak, ugyanakkor képbe hoz, elmagyarázza a lényeget, a megoldási lehetőségeket.
Ennek során persze döntéseket kell hoznod, de ha tudod, hogy miért dönthetsz így, vagy úgy, illetve mi lesz a következménye a döntésednek – na, akkor lettél TUDATOS fodrász. Nem utolsó sorban pedig ezzel tehetsz legjobbat a vendéggel.
És ami nagyon fontos: a BrainyCut a TELJES VENDÉGET nézi (annak alkatát és személyiségét is beleértve), és ehhez próbál megfelelő frizurát ajánlani.

Azt gondolom, hogy ez már nem is a jövő, hanem a JELEN útja.

És az arcforma besorolások? Ja, az a MÚLT.

AJJAJ, JÖN AZ ÚJ TREND!…

Minden fodrász azon nevelkedik, hogy ha jön az új trend, akkor elmegy oda, ahol először “bemutatódik” – London? Milánó? USA? – már aki megteheti…
Illetve elmegy trend-bemutatókra, ahol azok tartanak bemutatót az új trendről, akik megtehetik, hogy elmenjenek (London? Milánó?, USA?…)

Az IGAZÁN NAGY KÉRDÉS az az, hogy KI MIÉRT MEGY EL egy-egy ilyen trend bemutatóra?

A tapasztalatom az, hogy a fodrászok túlnyomó többsége (sok más előny mellett persze) leginkább azért, hogy megtudja, HOGYAN IS KELL ELKÉSZÍTENI A LEGÚJABB TREND FRIZURÁKAT?

A BrainyCut azt mondja, hogy ha valaki ránézésre meg tudja állapítani bármilyen frizuráról (szalon frizurákról beszélek), hogy az hogyan készült, és persze meg is tudja csinálni (ez a kettő kéz a kézben együtt jár egyébként), akkor a trend bemutatókon erre szánt idő és energia megspórolható – felszabadul.

Felvetődik a kérdés: akkor a BrainyCut azt állítja, hogy a trend bemutatók feleslegesek?
Annyira el vagyunk szállva magunktól, hogy sok ezer fodrász által jónak tartott dolgot kritizálunk, sok tíz éves gyakorlatra mondjuk, hogy nem jó?
Nem, kérem szépen, nem.

A BrainyCut azt mondja, hogy AZÉRT elmenni egy trend (vagy akármilyen!) bemutatóra, hogy megtanuld, HOGYAN KÉSZÜL A FRIZURA? – na, az igen, az szinte teljesen felesleges.
Ugyanis (hallgatóink beszámolói alapján nyugodt szívvel merem állítani) egy bemutatón képtelenség megjegyezni azt, hogy hogyan készül el a komplett frizura. Ha jegyzetelsz, addig nem látod, mi történik, kimaradnak mozzanatok, lemaradsz – szóval annyi. Ennek tehát sok értelme – szerintem – nincs.
Ha viszont úgy mész oda, hogy bemutató nélkül is, ránézésre meg tudod állapítani bármilyen frizuráról, hogy az hogy készült, és persze meg is tudod csinálni, AKKOR LESZ ÉRTELME A BEMUTATÓNAK.

Mert akkor azokra a dolgokra tudsz koncentrálni, amire szerintünk valóban érdemes.
Ezeket a bemutatókat általában azért vér profik tartják. Tőlük rengeteg mindent lehet és érdemes tanulni, de semmi esetre sem azt, hogyan készül a frizura.
A saját egyéni megoldásaik, az olló- és fésű tartásuk, a főnözések megoldásai, rengeteg apró trükk, ami nekik már beépült, talán ők maguk már észre sem veszik, hogy mennyi szuper apróságot alkalmaznak, de neked nagyon sok újdonságot tartalmazhatnak – na, EZEK MIATT érdemes bemutatókra járni.
Ahhoz azonban, hogy ezekre figyelhess, alapból, “ránézésre”, “álmodból felriasztva” tudnod kell, hogy hogyan készül az a frizura, amit lehet, ott látsz életedben először.

És bár ez itt most nem a reklám helye – tudomásom szerint erre ma kizárólag a BrainyCut tanít meg.
A világon egyedül.

AZ ÖRÖK KÉRDÉS

“Rengeteget dolgozom, akár napi 12 órát is, és még sincs annyi pénzem, amennyit ennyi munkával megérdemelnék. Lassan beleszakadok – mit tegyek?”
Ismerős, ugye?

Eddig kétféle (szerintem a problémát túlságosan is leegyszerűsítő) válasszal találkoztam.

Az egyik szerint “emelj árat”, mert bár elveszítesz vendégeket, de a kieső jövedelmet pótolja a magasabb ár, másképpen fogalmazva az előnyt: “ugyanannyiért” kevesebbet kell dolgozni.

A másik válasz szerint faragd le a kiadásaidat, dolgozz olcsóbb anyagokkal (“a vendégnek úgyis mindegy…”), kevesebb ideig vágj, fess (“nagyold el”), és máris meg fogja érni.

Azért tartom ezeket túlságosan leegyszerűsített (így azután nem is használható) válaszoknak, mert ahány eset, annyiféle helyzet.
Más a világ Budapesten, és más egy mindentől messze eső, kis településen, vagy faluban.
Lehet valakinek olyan vendégköre, amelyik nem bírná el az emelést.
És igaz ugyan, hogy az olcsót többször kell megvenni (gyakrabban kell jönni, nem olyan tartós a festék stb.), és összességében – mondjuk éves szinten – így akár többe is kerülhet, de egy összegben az emeltebb ár már nem férne bele.
A “vendégnek úgyis mindegy” szemlélettel én magam nem tudok azonosulni, noha belátom, hogy bizonyára vannak olyan szituációk, helyek és vendégkörök, amikor muszáj a legolcsóbb anyagokkal dolgozni.
Az “elnagyolást” viszont egyáltalán nem tudom elfogadni.

Akkor először a kommunikációról:

Van egy ismerősöm, aki egy zenés pub-ot menedzsel.
Egy időszakban hirtelen felmentek az italárak, egyidejűleg nőttek az adók (a mennyiségük is és a számuk is), felment a szállítási költség – gyakorlatilag lehúzhatták volna a rolót, ha nem emelnek árat.
Ő azt csinálta, hogy összeírta, hogy egy féldeci pálesz árának hány százalékát fizeti ki a vendég az államnak (ÁFA, adók, elkerülhetetlen, rosszindulatú bírságok, illetékek, alkalmazottak, TB meg minden), és ezt jó nagy plakátokon, több példányban mindenfelé kitette a pub-ban. 27 tételből állt a lista!
Az eredmény az lett, hogy a vendégek megértették, hogy az áremelés nem azért van, mert ő még gazdagabb szeretne lenni. Láss csodát: a magasabb árak ellenére nőtt a forgalma.

Egy fodrász bejegyzésben olvastam (nagyon tetszett), hogy az illető áremelésre kényszerült.
De mielőtt ezt megtette volna, minden egyes vendégével megbeszélte, hogy mi lesz, és szépen meg is indokolta, hogy miért kényszerül erre a lépésre.
Kommunkáció! A vendégeit bevonta a folyamatba, és leírása szerint remekül működött a dolog – a vendégek túlnyomó többsége megértette a problémát, szolidaritást vállalt vele, és az emelt árak ellenére továbbra is nála maradt.

Ám ami miatt elkezdtem írni ezt a posztot: van még egy – szerintem nagyon fontos – elem, ha úgy tetszik: lehetőség ebben a folyamatban. A “milyen többletet lehet az áremelés mögé állítani?” kérdésre adható válasz.
Azt gondolom, hogy HA az áremelés a munka színvonalának emelkedésével is együtt jár, ha a vendégek észreveszik, hogy nem csak drágább a frizurájuk, de például tartósabb is (kevesebbszer kell jönni! – megtakarítás!…), vagy jobban áll, jobban néz ki, akkor minden további nélkül működhet a dolog.

Szerintem csak a minőség emelkedésével párosuló áremelés működhet tartósan. Egyébként ez nem csak a fodrászatra, de minden más területre is igaz.
Szóval: ha ez a három tényező együtt áll, szinte biztos, hogy sikeres lesz a változtatás, az életed is kényelmesebb, te magad pedig elégedettebb, sikeresebb leszel.

IGENIS, TANULHATÓ!

Nagyon érdekes, és persze tanulságos bejegyzésre, és az ahhoz kapcsolódó hozzászólásokra akadtam egy facebook oldalon.
A bejegyzés:
“Sziasztok! Nektek mennyi idő volt megtanulni hajat vágni? Tanulóként eléggé el vagyok keseredve, már kb. 10 férfi hajat levágtam, de még mindig van olyan, hogy elfogy a haj a kezem közt. A stuccolás meg egyáltalán nem megy… “

És lássunk akkor néhány válasz részletet:
“Minimum 1 év mire ráérzel mit hogy miért… de sok gyakorlással előbbre jutsz.”
“Sokat kell gyakorolni, és ellesni a szakmát az oktató mellett állva. A neten rengeteg videót találsz, az is segíthet…”
“CSINÁLD, CSINÁLD. AZ ELSŐ 10 ÉV NEHÉZ, A TÖBBIT MEG MAJD MEGSZOKOD!”
“Gyakorolj nagyon, nagyon sokat!!! Menni fog!”
“Kitartás, menni fog. Egyszer csak ráérzel.”
“Hajat vágni megtanulni ilyen nincs! Érezned kell, bíznod saját magadban…”
“Sok gyakorlás a mester mellett, NEM OTTHON!”
“egy jó szakember holtig tanul… ”
“Cáfolom a hozzászólásod… én mindent magamtól csináltam mert a “mesterem” nem tanított semmit! Hála istennek magamtól jöttem rá mindenre!”

Én azt állítom, hogy a hajvágás igenis tanulható és tanítható – magam is oktatom. Méghozzá logikusan, érthetően, a “mi lesz az eredmény, ha ezt vagy azt csinálom?” és a “mit csináljak, hogy ezt vagy azt az eredményt kapjam?” megmagyarázásával, és gyakorlati megmutatásával.
Állítom, hogy a BrainyCut-al át lehet ugorni azt az 5 – 10 évet, amit jelenleg (láthatóan mindenki által elfogadottan, számomra viszont elfogadhatatlanul) frizurák elrontása útján történő tapasztalatszerezésre kell szánni.
Állítom, hogy “ráérezni” nem a szalonban, hanem még a tanuló időszakban kell és lehet – a végzett fodrász igenis TUDJON hajat vágni.
Azért szoktam mondogatni, hogy a BrainyCut kikerülhetetlen, mert többek között ezt a megcsontosodott, a NEM tanító iskolákat felmentő gondolkodásmódot söpri ki.

Lehet, hogy dicsekvésnek tűnik, de ezt az új világot a BrainyCut hozza el. A BrainyCut-ot már ismerők remélhetőleg megerősítenek ebben…

ELRONTOTT FRIZURÁK

Van egy fodrászat, aki az elrontott frizurák helyrehozójaként hirdeti magát.
Régóta teszi ezt, ám most egy új dologra figyeltem fel. Az adott fodrászat Facebook oldalán megjelent egy poszt, mely szerint “Egyre több az elrontott frizura”.
Nemcsak hogy vannak elrontott frizurák, de EGYRE TÖBB VAN.

Sok kérdés fogalmazódott meg bennem ezzel kapcsolatban.
– Tényleg egyre több fodrász termeli a vendégkört ennek a fodrászatnak az egyre több elrontott frizurával?
– Miért vannak egyáltalán elrontott frizurák? (Mert hogy vannak, az biztos – a neten elég sok bosszankodó vendég bejegyzés található… a BrainyCut éppen azért jött létre, hogy egyáltalán ne legyenek ilyenek.)
– Tényleg EGYRE TÖBB van?
– Ha igen, akkor ennek a növekedésnek mi az oka?

Vagy ez az egész esetleg csak egy ügyes(?) marketing fogás lenne a gyanútlan vendégek egyszeri becsábítására?

De mégis, hogy van ez?
Nem bántja a fodrászokat, hogy az elégedetlen vendégekre (akik bizony vannak) lehet alapozni egy – valószínűleg sikeres – üzleti filozófiát? Vagy mindenki azt gondolja, hogy “á, nem én, a másik a rossz a fodrász…”?.

BARCELONA

Hosszú hétvégén Spanyolországban, Barcelonában voltam.
Nem először jártam ott, és a legerősebb benyomásom mindig ugyanaz: az embereknek jó kedve van, derűsek, nem látok rajtuk pesszimizmust vagy idegeskedést, levertséget. Örülnek az életnek.

Persze lehetetlen, hogy ne nézzem a frizurákat – hogyan dolgoznak a spanyol kollégák?…
Ami leginkább érdekes volt számomra az az, hogy az idősebb hölgyek (+65 +70) nem viselnek “egyenfrizurát”. Nem akarnak “néni”-nek látszani, a többségük igyekszik olyan hajat vágatni, ami valami egyéniséget, egyediséget ad nekik – és ezzel visszafiatalodnak 10 – 15 évet.

Annyira szembetűnő ez a jelenség, hogy elgondolkoztam azon, hogy nálunk miért nincs ez így? Mi lehet az oka?
A személyre szabott hajjal többet kell foglalkozni, gyakrabban kell fodrászhoz járni, de erre nincs pénz?
Esetleg a fodrászok egy része (persze mindig tisztelet a kivételnek!) már “leírja” őket, azt gondolván, hogy nem érdemes beléjük “energiát fektetni?”
Esetleg valami más?

Lehet ez is, lehet az is, egy biztos: Barcelona város vidám hangulatához ez is hozzátesz, nem is keveset…

AMIKOR MÁR “TRENDI” LESZ?…

Már akkor is tudtuk, hogy a BrainyCut-hoz hasonló oktatás nincs a világon, amikor erről még nem volt olyan sok visszajelzésünk, mint ma.

Gondoltuk ezért, hogy összehívjuk a szakma “krémjét”, a mértékadó neveket, akik méltán lettek híresek itthon munkásságukkal, akiknek lehet ráhatása a szakmára, az oktatásra, a fodrász képzésre és továbbképzésre.
A cél az volt, hogy elmondjuk nekik, hogy mi született, kik is vagyunk, mit szeretnénk. Beszélgessünk a visszajelzésekről (ekkor már javában mentek az élő előadások). Hátha meglátják a dologban a lehetőséget a képzés, és ezzel a szakma teljes megújítására.

Az “összehívás” meg is történt – egy vacsora meghívással egybekötve a Fészek Klubban egy rövid “beszélgetés indító” prezentációval készültünk…

A meghívottak kb. fele jött el. Ám azok közül, akiknek tényleg van ráhatása a hivatalos képzésre, akiket a jogalkotók akár a szakképzési törvény kialakításában szakértőként meghallgatnak – nos közülük senki sem.
A jelenlévők mindannyian egyetértettek abban (volt, aki nagyon vehemensen, volt aki nyugodtabban), hogy valóban jó lenne a képzést “leporolni”, megújítani, a 30 – 40 éve kialakult gyakorlatot és eszmeiséget jó lenne felfrissíteni.
Aztán mindenki hazament – és nem történt semmi.

Elgondolkodtam azon, hogy hogyan is van ez? Itt vagyok én, egy mérnök, a kezdet kezdetén teljesen kívülálló, aki – amikor megtudtam, hogy hogyan is áll a fodrászképzés Magyarországon – nem voltam rest, mélyen beleástam magam egy tőlem akkor még teljesen idegen területbe.
Mérnöki aggyal alkottam egy forradalmian új dolgot, egy új megközelítést, logikát, amin “felnőve” bárki profi hajvágó lehet.

Akik pedig tehetnének bármit is, akik a szakma “zászlóshajói” – azok részben továbbra is csak folyamatosan keseregnek (az internet tele van azzal, hogy “tenni kéne valamit”), részben pedig a legkisebb érdeklődést sem mutatják a BrainyCut iránt.
Egy-két üdítő kivétel van persze, de a nagyon nagy többség még csak el sem jött megnézni, hogy miről is van szó – pedig tálcán kínáltuk a lehetőséget.

Majd ha Amerikából jön vissza a BrainyCut – akkor lesz nagy lelkesedés? Amikor már “trendi” lesz?

NEM NORMÁLIS

A múltkor nagy vitába keveredtem valakivel, aki a fodrász képzés terén eléggé bennfentes. A hajvágásról volt szó.

Az illető azt válaszolta, hogy bizony, a sikert nem adják ingyen. Megfelelő szorgalommal, sok éves képzésre járással ezek majd megszűnnek. Ő is végigjárta ezt az utat, ez nem hagyható ki.

Szerintem – mivel a képzés hiányosságai miatt nincs meg a megfelelő alap (egyébként négyszemközt nagyon sok fodrász be is vallotta ezt) – a többség hiába jár képzésekre, igazából nem sok hasznát tudja venni ezeknek a napi munkában.
Nem utolsó sorban pedig engem felháborít, hogy a több százezer forintos OKJ-s képzések után a kezdő fodrászok zöme még arra van kényszerítve, hogy jó pár évig, sok-sok pénzért hozza olyan szintre magát, amit a képzés során kellett volna megkapniuk.
(Kaptunk már olyan telefont is, hogy “jövő hónapban lesz az OKJ-s vizsgám, nem tudok hajat vágni, segítsetek!”…)

Én azt gondolom, hogy nem normális, hogy 5-6 éves utat kelljen végigjárni egy komplett képzés után.

Persze, ha a képzés tényleg “komplett”. Ahol a lényeget tanítják meg, eszközöket adva a fodrászok kezébe ahhoz, hogy önállóan is (előzetes megmutatás nélkül) képesek legyenek bármilyen frizurát elkészíteni. Azt is, amit ők találnak ki, ami az ő kreativitásuknak köszönhető.

LÉTEZIK JÓ KÉPZÉS?

Tegnap sokat keresgéltem az interneten, és véletlenül ráakadtam olyan oldalakra, ahol vendégek beszélgetnek a fodrászokról. Egymástól kértek tanácsot, fodrász-ajánlást. Voltak dicsérő vélemények is, de sajnos inkább ilyenek:
“Tudtok-e olyan fodrászt ajánlani, aki jól vág hajat?”
“Ismertek olyan fodrászt, aki olyan hajat vág, amilyet kérek? Eddig mindig mást csináltak!”
“…ide ne menjetek, borzasztó a légkör, nem udvariasak, ha kedvük van visszaköszönnek és nem valami ügyesek.”
“Miért van az, hogy mindig úgy szárítják meg a frizurámat, hogy rohannom kell haza megmosni?”
“Nem csak a “nagynevű” fodrász a jó! Igaz, van kávé, üdítő, meg felhajtás, de aranyárban dolgozik. Nem a pénz miatt váltottam, hanem igazából nem voltam megelégedve. Elmentem egy kis üzletbe, esküszöm, jobban vágták le a hajam a fele árért.”

A facebook oldalunkon tőlünk is kérdezett elég sok vendég arról, hol találnak jól vágó fodrászt, ajánljunk nekik ilyeneket.
Tehát egyik oldalon van az elkeseredett vendég, aki szeretne jó frizurát kapni a fodrásztól, de ez nem mindig adatik meg neki.
A másik oldalon pedig – akármennyire is fáj ezt belátni – vannak sajnos valóban nem jó fodrászok is. Kérdés, hogy miért nem jók ők? Csak ők tehetnek róla? Mennyiben tehetnek ők róla?

Mitől lesz jó egy fodrász – a kimagasló tehetséget most nem számítva?
Hogy múlhat el a “remegés”: meg tudom-e csinálni?
Hogy múlhatna el az, hogy a frizura valahogy mégse lesz olyan, mint amit a vendég kért?

Én felmentem a fodrászokat. Azt gondolom, hogy a jelenlegi hivatalos képzés és követelmény sok helyen nem nagyon segít a problémákon (tisztelet a kivételnek). Végzés után rengeteget kell még tanulni, gyakorolni, azért, hogy be legyen pótolva az a csomó minden, amit a nagy többség nem kap meg az iskolától. Bemutatókra kell járni, továbbképzésekre, hogy önbizalom is legyen.
Rengeteg pénzbe és időbe kerül mindez évről-évre.
Ráadásul ennek az útnak, a nagy idő- és pénzbefektetésnek az a hozadéka, hogy sok olyan fodrász van, akinek a repertoárjában 5-6-7…valahány frizura szerepel (amit sikerült ellesni és begyakorolni). Így aztán sok esetben “ugyanazt” a frizurát kapja a sovány és a telt, az alacsony és a magas vendég.
Erről persze a vendégek mit sem tudnak. Szerintem nem is hinnék el! Csak azt érzékelik, hogy vadászni kell a hajat jól vágó fodrászt.

Tehát mindkét félnek vannak – önhibájukon kívül – problémái, az egyikből következik a másik.
Még egyszer: azt gondolom, hogy a fodrászok többsége nem tehet erről az áldatlan állapotról, sőt! Nagyon sokan rengeteget tesznek a fejlődésért.
Ám mindig jönnek új trendek, kezdődhet újra és újra a trendbemutatóra járás.
És nincs jó megoldás. A sok-sok bemutatóra szánt idő és pénz ellenére (a dolog természetéből fakadóan) – maradnak a “típus” frizurák, marad a látottak örökös másolása.

Illetve van jó megoldás!
Egy olyan képzés, ahol nem komplett frizurák másolását tanítják, hanem azokat az összetevőket, amik minden frizura készítésben ott vannak. Amiket okosan variálva bármilyen frizura elkészíthető – anélkül, hogy előzetesen valaki megmutatná a vágást, lépésről lépésre.
Olyan képzés, ahol a hajvágás logikáját, a miérteket, a geometriai összefüggéseket tanítják meg.

Azt hiszem, általános és létező problémát írtam le. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének remek oktatók, és ne lennének ragyogó fodrászok is.
Az lenne a jó, ha egyenlő esélyei lennének minden fodrásznak.
Ezt pedig az általam leírt képzés elterjedése hozhatja meg.

DIVAT LETT A PLÁGIUM?

A minap, egy haladó modul oktatásunkon néhány hallgatónk egybehangzóan állította, hogy egy bemutatón olyan kifejezéseket, szakszavakat használt az előadó, amiket eddig csak és kizárólag nálunk, a mi kurzusainkon hallottak. Arra figyeltek fel, hogy az illető az “átvett” szavak értelmét nem magyarázta el, ráadásul rosszul, hibásan alkalmazta azokat.

A BrainyCut egyik célja, hogy a szakmán belül honosodjon meg egy egységes szakmai nyelvezet. Jelenleg ilyen nincs. Szakmai alapfogalmak sokasága hiányzik, nincs értelmezve, nincs meghatározva és megmagyarázva. Éppen ezért én örülnék a legjobban, ha az BrainyCut korrekt nyelvezete mielőbb elterjedne.

Azt viszont nem tudom elfogadni, ha valakinek az innen-onnan felcsipegetett kifejezések megtetszenek, és anélkül, hogy tudná, pontosan mit is mond, saját szájíze szerint, vélt jelentéstartalommal használni kezdi ezeket.

A szakmát féltem. A BrainyCut kidolgozott egy kifejezés-rendszert, egy szótárat – azért, hogy a szakma tanítható legyen. Minden egyes szót megmagyarázunk, helyre teszünk. Építkezünk. Ettől lesz minden világos, tiszta.
Ám ha kifejezéseinket össze-vissza és rosszul kezdik használni, bezárul a kör. Ugyanolyan káosz lesz, mint ami jelenleg uralkodik. Becsapják, átverik, megtévesztik a gyanútlan hallgatóságot. Összezavarják azokat, akik éppen azért ülnek ott, mert szeretnének tisztán látni.

Tisztelettel kérem, ne tessék a szakmát még mélyebbre lökni.
Szeretettel várunk a kurzusainkon M I N D E N K I T – akár a legnevesebb oktatókat is -, akit tényleg érdekel a szakma sorsa.
Bár a komplett rendszer jogvédett, nem bánjuk, ha egyes kifejezéseinket használják. Na persze, csak ha JÓL! Korrektül elmagyarázva, és persze mindenképpen hozzátéve, hogy “hölgyeim és uraim, most pedig egy BrainyCut által bevezett kifejezést használok…”

Ugyanis ragaszkodom ahhoz, hogy az értelem ne híguljon fel. Ha segíteni nem tudnak, legalább ne ártsanak.
Tessék eljönni hozzánk. Garantálom, hogy “első kézből” lesz a legjobb hallani, hogy mi mit jelent.

VÁGÁS, VAGY STYLING?

Megdöbbentett egy minap lezárult felmérésünk eredménye. Sok válasz alapján átlagosnak mondható, hogy (hölgyek esetében) az egy vendégre fordított idő 1/4-ét teszi ki a vágás, 3/4-ét pedig az azt követő styling, főnözés stb.

Nincs is ezzel semmi baj, különösen ha a jobbnál jobb eszközöket és anyagokat gyártók és forgalmazók szemével nézzük a dolgot. Az üzlet dübörög, mi kell még?…

Valami azért kell. Ezt meg onnan tudom, hogy keresletet lehet generálni például ilyen üzenetekkel – idézek: ” … technikával vágom a hajakat, és így a vendégek otthon ugyanúgy meg tudják szárítani a hajukat, mintha fodrásznál jártak volna. A frizura rendezi önmagát!”
Nem akarok most belemenni abba, hogy mi is az a valami, amit az illető technikának nevez. Ha valaki a “technika” szó alatt azt érti, amit a jelenlegi oktatási rendszer képvisel – hát legyen. Ami most a lényeg, az a második, rövid mondatocska: “A frizura rendezi önmagát!”

Hadd tetézzem még: beidézek a témával kapcsolatos még egy bejegyzést a net-ről. Tessék:
– “… amivel a vékony szálú, puha hajból is nagyon tartós, fazonját sokáig megtartó frizurát lehet vágni. Nekem 1-szer két hónap után sem kellett mennem rövidet(!) vágatni. Ha a fodrász nem arra játszik hogy minél előbb viszontlássátok egymást, akkor több hónapig megtartja a formáját a haj. Az országban 40 ilyen fodrász van. De hol a többi…?”

A leírtak persze tele vannak tévhitekkel és szakmaiatlansággal, de nem azért idéztem ezeket, hogy pálcát törjek íróik felett. Miért kellene tudni nekik, hogy távolról sem vágás “technikáról” van szó, sem pedig csodaszerről, sem pedig 40 fodrászról. Egyszerűen csak arról, hogy vannak talán kivételes helyek, ahol igyekeznek megtanítani a fodrászokat hajat vágni – abban az értelemben, ahogy azt a BrainyCut is gondolja.
Logikusan. Tudatosan. Geometriailag is megindokoltan.
Minden mozdulatról tudva, hogy annak mi lesz a következménye a végeredményben. Mindig tudva, hogy ha valamilyen formai eredményt akarunk, ahhoz mit kell csinálni?…
Tudva, hogy vágással szinte mindent el lehet érni, amit a styling anyagokkal és eszközökkel.
Ráadásul tartósan. Csak hát tudni kell, hogy hogyan…

A hajvágásra fordítandó idő persze megnövekszik. Át kell gondolni a dolgokat, nem lehet összecsapni.
Nem működik az “először gyorsan legyen rövidebb, essünk túl a vágáson, aztán majd alakítunk belőle valamit” filozófia.
Hallgatóinktól tudjuk, akik már belekóstoltak mindebbe: az arány megfordult. 3/4 rész hajvágás, 1/4 rész (esetleg kevesebb) finis.
És persze meglepően elégedett, annak hangot is adó vendégek.
Szájról szájra terjedő hír. Nem hogy csökken, hanem pont hogy nő a vendégkör.

Már most bátran jelenthetem: 40-nél több ilyen fodrász van. Konkrétan ismerem őket. A hallgatóink.
Náluk minden vágás 3 nagyon boldog embert jelent. A vendéget, a fodrászt, és engem. Engem, aki érzékelem, hogy küldetésem apránként, de határozottan kezd megvalósulni.

MIKOR SIKERES A BRAINYCUT?

A minap a Start Up kezdő modulról kérdezett valaki telefonon, aki – saját bevallása szerint – több, mint 35(!) éve van a szakmában. Érdeklik az újdonságok, önmagát nyitottnak érzi. Ha van esély arra, hogy valami jó dolog kerekedjen ki, akkor ő bizony belevág… Látta a honlapunkat, szerinte a mi oktatásunk ilyesmi lehet… stb., stb.

A rendszer kidolgozásának idején sokat gondolkodtam arról, hogy mikor mondhatjuk sikeresnek magunkat?
Ha nagyívűen gondolkodunk: amikor minden fodrász azzal a szellemiséggel dolgozik, amit mi képviselünk. A “véleményvezéreket”, és a legeldugottabb kis faluban dolgozó fodrászt is beleértve – mindenki.
Bár tudom, hogy valamikor ez be fog következni (“előbb utóbb mindenki nálunk köt ki” – szoktam mondani) azért mégiscsak jó, ha kézzelfoghatóbb visszaigazolások is vannak. Például, hogy sikerül-e úgy elmagyarázni mindent, hogy a résztvevők meg akarják ismerni a komplett rendszert – azaz jelentkeznek-e a rákövetkező modulra?

Ezidáig 14 előadás ment le. …És a siker feltétele átalakult…
Ma azt gondolom, hogy a mi igazi sikerünk az, hogy a “tudományunk” a valós életben is megállja a helyét. Hogy a résztvevők az új megközelítéssel és szemléletmóddal tárgyalt “elméleti” hajvágásból kézzelfogható, a napi gyakorlatban is használható többletet kapnak. Honnan tudom?
Onnan, hogy a hallgatók számának növekedésével egyre több pozitív visszajelzést kapok a gyakorlati alkalmazhatóságról is.
Elmondják, hogy azzal, hogy megértették a 4 alapvágás-technika lényegét, az addig végtelenül sokféle frizura leegyszerűsödött. Látják, hogy a frizurák sokfélesége mindig néhány alapelemre épül. Hogy már úgy járnak az utcán, hogy figyelik a frizurákat, fel akarják ismerni, és fel is ismerik az alapokat. Mondják: “olyan ez, mint a narkó lehet… Képtelenség abbahagyni…”

Egyszóval – akárhány éve is fodrászok – a kurzus óta másképp, más szemmel nézik a frizurákat… És ez a “más szem” igenis megkönnyíti, egyszerűsíti a munkájukat, a frizurák jobbak lesznek. Tudatosan készítik. A vendégek rendszeresen megjegyzik, hogy “jé, most milyen jó lett…”

Mindehhez persze ma még kell egyfajta nyitottság, szakmai alázat, életkedv, érdeklődés. Mint a bevezetőben említett régi motorosé…
Le kell ugyanis győzni sok mindent. Az “én már mindent tudok”-ot, a “nekem amúgy is sok vendégem van”-t, a “nekem ne adják az észt” hozzáállást. A bezártságot, a megkeseredettséget, az “úgysem fog menni”-t. Elég bátornak kell lenni legalább egy próbálkozás, az első pár témakör erejéig…

Mondják a hallgatóink, hogy az új technikák csak hab a tortán.
Hogy más kurzusokon a fő szám, ha el lehet csípni egy-egy új trükköt, technikát.
Nálunk viszont – látják már – a sávozások, a 3 főcsoportba sorolt, amúgy végtelenül sokféle hosszabbodó, és minden egyéb, és persze a konkrét technikai fogások megmutatása is elsősorban arra való, hogy igazoljuk: bármi visszavezethető az alapokig.

Nos, hát… Kinek-kinek máskor és máskor csörren ugyan le a lényeg, de lám, előbb-utóbb mindenki megéli ezt az élményt.
Onnan tudom, hogy sokan megfogalmazzák, elmondják…
És ez az IGAZI siker…

ALAPVÁGÁSOK

Bár az alapok nem az alapvágásoknál kezdődnek, ez a téma nagyon izgalmas.
Nem találkoztunk olyan fodrásszal, aki ne hallott volna alapvágásokról. Egyszer találékoztam egy kétségbeesett tanuló Facebook bejegyzésével, aki szerette volna tudni, hogy ha 4 alapvágás van, akkor miért csak 3 van?
A legutóbbi élő oktatásunkon viszont volt egy hallgatónk, akinek meg csak kettőt tanítottak annak idején – igaz, férfi fodrász az illető.

De mire is valók ezek az “alapvágások”?
Csak úgy vannak, megemlítjük őket, aztán irány a süllyesztő? Vagy ezek a leggyakoribb frizurák, amiket érdemes gyakorolgatni? Mert a vizsgán ezek valamelyikéből lehet/kell választani?
Mi az oka annak, hogy a step-by-step-ekben elvétve van említve a négyből maximum kettő?
De ha így van, akkor miért kellett birkózni mindezzel a szakmunkás vizsgán?
Vagy esetleg komolyabb szerep is szánható az alapvágásoknak?

A problémát abban látjuk, hogy ezekben a kérdésekben sincs közmegegyzés. A megkérdezett fodrászok az itt láthó mindkét frizurát “hosszabbodónak” mondták. Igaz, az egyiket “lefelé hosszabbodónak”, a másikat “előre hosszabbodónak”.

Nem lenne ezzel baj, ha a “hosszabbodót” nem tanítanák (már ahol, persze) alapvágásként – IS. Az ugyanis még egy laikus számára is nyilvánvaló, hogy a két megoldásnak – azon kívül, hogy mindkettő szuper frizura – sok egyéb közös vonása nincs.
Csak zárójelek között jegyzem meg, hogy az “előre hosszabbodásnak” semmi köze a frizura struktúrájához. Ez a meghatározás egész egyszerűen a dizájnvonalat írja le. A baldali frizurának a dizájnvonala diagonál előre, a jobboldalinak a struktúrája hosszabbodó.

Azt is tapasztalom az oktatásainkon, hogy az alapvágások meghatározásával is baj van. Mindenki el tudja mondani, vagy inkább “le tudja írni” az általa ismert alapvágásokat, de precíz meghatározást nem nagyon hallani.
Ami pedig forgalomban van, az egyes frizurákra érvényes lehet ugyan, de a frizurák 99%-át nem írja le.
Emiatt lesz minden egyes új trend önálló, magányos, alkotóelemeire nem bontható frizura. És ezért kell minden egyes új frizura megjelenésekor újra és újra előlről megtanulni annak vágását.

Mi BrainyCut-osok hisszük és tanítjuk, hogy az alapvágások sokkal többre hivatottak. Pontosabban fogalmazva: az alapvágás-technikák. Mert más a frizura, és más a technika…
Bármely frizurára érvényesen meg tudjuk mondani, hogy mit értünk struktúrán. Ennek segítségével pontosan meg tudjuk határozni az alapokat. Méghozzá úgy, hogy ezek a meghatározások érvényesíthetők minden frizurára, még a lehető legbonyolultabbakra, vagy azok részeire is.
Így azután a legösszetettebb frizurákat is egyszerűen le tudjuk írni. A kinézetét, besorolását, de az elkészítés technológiáját is.
Azt gondoljuk, hogy a hajvágás megértésének és taníthatóságának mindez alapfeltétele.